Mint 34 éves férfi, viszonylag ritkán érzem azt, hogy nekem puszilkodnom kellene más férfiakkal. A keddi esték azonban pont erről a kivételes estékről szólnak. Férfiakról, akikkel puszilkodom.
A kedd estéimet egy ideje olyan férfiak társaságában töltöm, akik ilyenkor összegyűlnek, kártyáznak és vacsoráznak. Közben folyik a bor és sör, meg néhány olyan vita, amik persze fontosak lehetnek, egyes szám első személyben, de mivel egy konyhaasztalnál folytatódnak le, nem számítanak az élet körforgásában.
Ma például adtunk egyet a roma kérdésnek, a politikának és mégsem jutottunk előre.
Nem gondoltam volna, de ahányan az asztalnál ülve osztoztunk a 10 pontos rakottkrumpliban, annyi féle képpen gondolkodtunk, mind az ország jövőjéről, mind a cigánykérdésről, mind a gyermekeink jövőjéről.
Egy magamfajta öregedő és csökönyösedő szamárnak az ilyen emberi fórumok fontosak.
Mégsem élhetek négy fal között, kizárva a társadalmi életetet…