A szombat esti karaoke elvérzésre rákészültem. Két üveg rövid – Portorico és Fütyülős – csak, hogy jöjjön az ihlet.
Az egyik simán megmaradt és mivel bekalkuláltam, hogy érzelmi életem rákfenéjét helyrebillentem valamivel, ami erre nem képes – magyarul, alkoholba folytom bánatom – vasárnapra maradt egy üveg italom.
Z. és D. jöttek.
Bár vendég alig és hétfőn volt még némi dolgom, azért ittam kicsit.
Z.-vel benyomtuk a fél liter Fütyit.
Hánytam is tőle, de ez azért lehetett, mert alig ettem valamit.
Üres gyomorba nyomor a lé.
Mostanra ki is józanodtam. (Pedig esküszöm, azt hittem, bebaszom, ahogyan kell!)