– Adhatok egy puszit az arcodra? – kérdezte, de közben már hozzábújt. Édes szája repült a fiú arcához.
– Igen. – szólt a fiú halkan.
A két száj suta, kedves csókban forrt össze. A lány nevetett, a fiú kicsit meglepődött. Természetesen élvezte.
– Azt mondtad, az arcomra adod. – jegyezte meg, de szíve vígan dobogott, már, ha egy szív képes ilyesmire.
A lány felnevetett és közel bújt hozzá.: – De hiszen az is az arcod, te buta!.
És nevettek… nevettek…
…és persze csókolóztak.