Levél a kis Drágámnak!

2009 július 18. | Szerző: jerrycomovie |

 Tudom, hogy már nem divat szerelmeslevelet írni… Vagy ha az, nem kap komoly reklámot. 🙂 Ezt a levelet nem hiszem, hogy le fogom papírra írni, hogy utána megszórjam illatos parfümmel.

Megírom ide és talán pont a címzett nem fog találkozni vele. (Mert, talán neki nem is merném odaadni.) Ami valakinek talán romantikus gesztus, az a másiknak simán lehet nyálas.

 

Levél neked, kis Drágám!

Amikor először megláttalak, talán nem éreztem még azt, amit most. Nem tudom biztosan mit érezhettem akkor, hiszen most úgy érzem, minden állandó. Bájos voltál. Hatalmas kék szemeid beragyogtak.

Ahogyan először belém kötöttél… és én beléd. Szemét voltam. Szemtelen. Olyasmiket is mondtam, amiket visszaszívni nem tudok, de azért, restellem, hogy kiszaladtak a számon.

Kedves vagy! Nekem! Kedves vagy nekem!

Amikor találkozunk és meglátlak, ölelni szeretnélek a végtelenségig. Érezni, ahogyan erős karjaimba omlassz és csak ketten vagyunk a világon.

Azután belenézni a szemeidbe és megcsókolni a szádat. Azt a szájat, amelyik olyan édes vonallá keskenyedik, mikor olyasmit mondok, amin meglepődsz vagy sértő.

De nem tudsz rám haragudni… és én sem rád.

Volt, ami fájt, de eltelt néhány tévelygő perc és újra azt akartam: ott legyél velem!

Néha annyira úgy érzem, egy srófra jár az agyunk, hogy arra gondolok: Ez a csodálatos lány kinek köszönheti, hogy a földön jár és megszerethettem?

Megcsókolnám a szüleid orcáját, annyira megköszönném, hogy téged megadtak nekem, nekünk.

Fontos vagy nekem.

Már csak tudni, hogy vagy valahol, boldoggá tesz!

Szeretlek!