Retro szerelmes levél

2009 július 18. | Szerző: jerrycomovie |

 Kedves Cathy!

Nem feledhetem azokat a hosszú, üdvös perceket és órákat, amelyeket szenvelgő fiatal szívemnek ajánlott. Amikor kezét megfoghattam, mintha verdeső, gyámoltalan madárka karcsú testét fogtam volna öklömbe. Akár egy kolibri, amely a nektárra szomjazva a virág kehelyébe bukik.

Ön mellettem ült és fűszeres, friss illatát mélyen magamba szívhattam, hogy az emléke elkísérjen magányos utamra is. Mikor lefekszem, önnel teszem és önnel is kelek, mindezt úgy, hogy közben ön, kedvesem, otthon, biztonságban pihen, felkészülve újabb találkozásunkra.

A szívét éreztem dobogni, mikor hozzám simult abban a kedves italmérésben és beszélgettünk az élet dolgairól. Beszélgettünk az életről, miközben mindinkább úgy éreztem, az élet maga, kedvesem.

Lelki szemeim előtt napfényes teraszt láttam, ahol kegyed három gyermekkel kacag a hűs szellőben és labdát gurít nekik. Látom, ahogyan pocakján megfeszül tunikája és gyermeke, gyermekem, közös jövőnk értelme és gazdagsága, odabent megmoccan, hogy tudjuk, készül eljönni hozzánk.

Amikor ön vállamra borulva titkait osztotta meg velem, megnyitott előttem egy kaput, melybe akkor is belépnék ön után, ha tudom, többé ki nem nyithatom. Követném az úton, vezessen az bár mennyekbe, vagy akár a pokolba.

Tudom, talán ön számára nem vagyok megfelelő választás, de ön formál engem, mégha nem tudatosan is és irányt mutat számomra akkor, amikor a helyes utat éppen nem találom meg reszkető kezeimmel.

Csak ön van most nekem…

Szeretettel: Thomas Windersonfair gróf