Szerelmi kiborítás

2009 augusztus 28. | Szerző: |

 Megtörtént a lehetetlen és szégyellem a pofám, mert…


Egyik hajnalban, karaoke után én és barátosném, a Lány, akivel Jól Elvagyok, bementünk a melómba. Levezetni valamit.


Beérve, ittunk, kicsit.Szoktunk. Olyankor kicsit állat. Szokott.


Már én is állat. THX!


Mondott valami olyat, ami nekem nem tetszett és leléptem. Siettem sétálni egyet. Rámcsörgött, hogy nem jelentek neki semmit, ha így faképnél hagyom. Pont, hogy nem így van, de ezt személyesen akartam elmondani.


Visszasétáltam és az üzlet előtt állt, nekem háttal. Húztam az időt és tőle egy méterre megálltam és hozzá léptem. Láttam, ahogyan csalódottan nézi a kinyomott telefont. Azután észrevesz engem és felvidul. Azután pedig elkezd ismét perelni velem.


Arrább húzom az ajtótól. Megfogom a kezét és belefolytom a szúszt. egy csókkal. Mosolyog, kicsit vár. Talán szédül…


Újra perel. Nem értem…


Ismét megcsókolom. Visszacsókol. Az ajka forró láva. Beleborzongok. Elszakadunk. Kicsit mosolyog, de újra perel.


Átölelném. Kifakad: – Ne ölelgess!


Hirtelen ellökném magamtól a föld másik felére. Elengedem, kissé megtaszítom.


A járda széle túl közel van. Visszahökköl. Lép egyet. Megcsúszik…


Érte nyúlok. Messze van…


Elvágódik. Arcán, amíg zuhan, ezer érzelem suhan át és én mindegyiktől szarul érzem magam.


Szeretem ezt a kislányt, de fájdalmat okozok neki. Látom, hogy megüti magát.


Visszacsinálnám…


Hányni tudnék magamtól.


Később az asztalnál ülünk a sötétben. Kissé megnyugodott. Kollégáink igyekeznek tompítani az eset súlyát.


– Előfordul az ilyesmi.


Csak nem tudják, hogy nem velem.


Csak Ő tudja ezt kihozni belőlem. És nem akarom, hogy ez kijöjjön.


Szeretem, de azt hiszem, neki lesz igaza.


Csak nem akarom elveszíteni a lány barátomat, mert szeretem szerelemmel is, de tudom szeretni csak barátsággal is.


Mert szeretésre termett.


Csak ahogyan elesik…


Szégyellem magam. Aznap alig tudok elaludni. ezerszer látom magam előtt kis termetét, ahogyan megcsúszik.


És én nyúlok érte… de nem érem el.


És azt hiszem… nem fogom elérni soha.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!