Levél a kis Drágámnak!
2009 július 18. | Szerző: jerrycomovie
Tudom, hogy már nem divat szerelmeslevelet írni… Vagy ha az, nem kap komoly reklámot. 🙂 Ezt a levelet nem hiszem, hogy le fogom papírra írni, hogy utána megszórjam illatos parfümmel.
Megírom ide és talán pont a címzett nem fog találkozni vele. (Mert, talán neki nem is merném odaadni.) Ami valakinek talán romantikus gesztus, az a másiknak simán lehet nyálas.
Levél neked, kis Drágám!
Amikor először megláttalak, talán nem éreztem még azt, amit most. Nem tudom biztosan mit érezhettem akkor, hiszen most úgy érzem, minden állandó. Bájos voltál. Hatalmas kék szemeid beragyogtak.
Ahogyan először belém kötöttél… és én beléd. Szemét voltam. Szemtelen. Olyasmiket is mondtam, amiket visszaszívni nem tudok, de azért, restellem, hogy kiszaladtak a számon.
Kedves vagy! Nekem! Kedves vagy nekem!
Amikor találkozunk és meglátlak, ölelni szeretnélek a végtelenségig. Érezni, ahogyan erős karjaimba omlassz és csak ketten vagyunk a világon.
Azután belenézni a szemeidbe és megcsókolni a szádat. Azt a szájat, amelyik olyan édes vonallá keskenyedik, mikor olyasmit mondok, amin meglepődsz vagy sértő.
De nem tudsz rám haragudni… és én sem rád.
Volt, ami fájt, de eltelt néhány tévelygő perc és újra azt akartam: ott legyél velem!
Néha annyira úgy érzem, egy srófra jár az agyunk, hogy arra gondolok: Ez a csodálatos lány kinek köszönheti, hogy a földön jár és megszerethettem?
Megcsókolnám a szüleid orcáját, annyira megköszönném, hogy téged megadtak nekem, nekünk.
Fontos vagy nekem.
Már csak tudni, hogy vagy valahol, boldoggá tesz!
Szeretlek!
A csók
2009 július 15. | Szerző: jerrycomovie
– Adhatok egy puszit az arcodra? – kérdezte, de közben már hozzábújt. Édes szája repült a fiú arcához.
– Igen. – szólt a fiú halkan.
A két száj suta, kedves csókban forrt össze. A lány nevetett, a fiú kicsit meglepődött. Természetesen élvezte.
– Azt mondtad, az arcomra adod. – jegyezte meg, de szíve vígan dobogott, már, ha egy szív képes ilyesmire.
A lány felnevetett és közel bújt hozzá.: – De hiszen az is az arcod, te buta!.
És nevettek… nevettek…
…és persze csókolóztak.
Halok meg!
2009 július 13. | Szerző: jerrycomovie
Jaj, hát nem úgy… Csak amolyan búlvárosan!
Beszéltem vele telefonon – szükségem volt rá, hogy halljam a hangját! – és annyira jól esett, hogy most halok meg! 🙂
Vasárnapom, úgy, ahogy…
2009 július 13. | Szerző: jerrycomovie
A szombat esti karaoke elvérzésre rákészültem. Két üveg rövid – Portorico és Fütyülős – csak, hogy jöjjön az ihlet.
Az egyik simán megmaradt és mivel bekalkuláltam, hogy érzelmi életem rákfenéjét helyrebillentem valamivel, ami erre nem képes – magyarul, alkoholba folytom bánatom – vasárnapra maradt egy üveg italom.
Z. és D. jöttek.
Bár vendég alig és hétfőn volt még némi dolgom, azért ittam kicsit.
Z.-vel benyomtuk a fél liter Fütyit.
Hánytam is tőle, de ez azért lehetett, mert alig ettem valamit.
Üres gyomorba nyomor a lé.
Mostanra ki is józanodtam. (Pedig esküszöm, azt hittem, bebaszom, ahogyan kell!)
Ezt dobta a gép!
2009 július 13. | Szerző: jerrycomovie
Valamilyen szinten röhej, hogy az ember újra és újra ugyanabba a “csapdába” esik bele! Beleszeretni olyan lányokban, nőkbe, asszonyokba, akikkel első blikkre nem működhet.
Hajlamos leszel rá, hogy azt hidd, te vagy a hibás. És… talán tényleg!
Bazzeg, válassz már mást! Olyan lányt, akit, – ha hiszel a karmában – az isten is neked rendelt!
De van-e ilyen? Nem tudom. Sajnos, nem tudom.
Szeretni jó! Az érzés, éppen leírhatatlan, meg olyan is, amilyen, de ha érzed, akkor legyen bármilyen: FANTASZTIKUS!
Ez van. Ragozni felesleges. Nyelvtanilag fokozni, dőreség!
Ha szeretsz, ne nézd, hogy viszont szeretnek-e! Élvezd, hogy legalább te érezheted azt, ami olyan jó! Szerelmet!
A lány pediglen mondá: – Ne legyél belém szerelmes!
És te akkor már tudád, hogy ez vala egy baromság!
Mert beleszeretni valakibe, vagy csak nagyon szeretni azt a valakit, vagy a kettő között valahol “érezni”, adott dolog és nem befolyásolható. Pont annyira fogod tudni irányítani, mint egy tűzhányó kitörését.
Amit tehetsz, hogy hátradőlsz és “élvezed”! – A tűzhányást nem fogod.
Ezt dobta a gép!
Megismerted, beleszerettél.
Jah, hogy ez nem kölcsönös?
Mit vártál? Az érzelmeket nem a boltban adják, ahol pontosan ki vannak számolva. Amit érzel, te érzed… A másik, meg vagy igen, vagy nem.
“Ő is szeret!” – fokozatok
2009 július 8. | Szerző: jerrycomovie
Mivel pasi vagyok, sosem lehetek abban biztos, mire gondol a lány. Hiszen az a másik oldal. – A sötét, az vagyok én…
Ugyanakkor kicsit úgy érzem, mégis vannak jelek, amolyan “Ö is szeret!”-fokozatok. Azért is hiszem, mert logikai úton akarom megközelíteni, azért is hiszem, mert reménykedem benne.
Van is egy kiváló példám.
Amikor megismerkedtünk – munkahelyen előfordul – kialakult a puszi-puszi, de arcra. Bejön dolgozni, vagy hazamegy, vagy én jövök be és én megyek haza, de ilyenkor megy a puszi a kollégáknak. Fiúk esetében azért nem. Nagy család vagyunk, de nem ennyire…
Kezdetben tehát a puszi…
Azután összebarátkoztunk. Hülyéskedünk, szívjuk egymást vérét, mennek a sértegetések, ami után ki lehet békülni, és persze még több puszi. Már nem csak köszönéskor, hanem ha csak a másik… hirtelen… hogy is mondjam…
…ott van!
Egy puszi, mert valami vicceset mondott.
Egy puszi, mert én mondtam valamit, ami nagyon tetszett neki.
Puff! – Egy puszi, mert a kezébe nyomtam egy marcipános csokit.
Puff! – Egy puszi, mert kitöltött nekem egy pohár hideg üdítőt.
(Valamilyen szinten – és nekem ez is tetszik! – pont, mint az oviban!)
Azután jött a kettes fokozat.
Ha kérdezett valamit, és úgy éreztem, az információ, nos, hm, “ér valamit”, azt mondtam, ha adsz egy csókot! – persze nem a Pán Pétereset. A csókkérésnek is megvolt a szépsége, mert jókat lehetett vitázni rajta, és viták után mi szokik jönni? Na mi szokik és jön?
IGEN! Puszik! Puszi arcra. Puszi nyakra. Puszi nózira. Puszi homlokra.
Lehetőleg nem egyszerre és nem pont akkor, amikor a vendég a pult másik oldalán állva egy sörért könyörög. Abban semmi romantikus nincs…
A puszi akkor jön, amikor lehetőleg, nem látja más. Derült égből…
Azután jött a harmadik fokozat:
Amikor egyik este átbeszélgettük az élet dolgait és sétáltunk valahol az Andrássy úton, a puszi csókká lett. Gyógycsók lehetett ez is, mert a fájdalom a lestrapált lábamból elillant, mint a pille.
És, most eljutottunk a negyedik fokozatig, és ami azt illeti, kicsit meg is lepődtem, mert azt hittem, lesz vita, meg ellenkezés, de nem…
Beszélgettünk valamiről és jött egy in infó, aminek megint volt “értéke”. Elmondani nem akartam, de csak kérdezi, csak kérdezi, és mivel gondoltam, hátha akkor visszakozik, legyen a jó bevált – Adj egy puszit! – és akkor talán nem faggat.
De rávágta, hogy jó.
Elmondtam. Az infóról persze megint lehetett beszélgetni perceken keresztül. (Már ezért megérte elmondani, mert így volt miről csacsognia.)(Diane, ne felejtsen rá emlékeztetni, hogy IMÁDOM!)
Azután szóltam neki: – Nem tartozol valamivel?
Nagyot nevetett és kibökte: – De! – azzal áthajolt az asztal felett és szájon csókolt.
Tényleg azt hittem, puszi lesz… Mindenestre, így most megint agyalhatok, hogy hányadán is állunk.
Hiába, az a tökfej vagyok, aki talán akkor is kétségek között áll a tükör előtt, gyűrűjét morzsolgatva, miközben arája az épület egy másik helységében éppen menyasszonyi ruháját húzza fel, és a tanum beszól az ajtón: – Gyere! Elkezdődött!
Én pedig csak állnék ott, valamelyik barátomra nézve – aki a tanum – és megkérdezném: – Szerinted szeret?
– Úgy érzed?
– Igen, de…
– De az nincs! Biztosíték nincs! A pillanat van…Sok, babszem pillanat! Abból főződ meg a levest!
Tehát, most a babszemeket szedegetem össze, amik jelzik számomra: Főzhetek egy kondér levest belőle. Van olyan nagy kondér a világon, amekkorát ne akarnék ezekkel a babszemekkel megtölteni?
Ominózus pohár víz
2009 július 8. | Szerző: jerrycomovie
Na már most, annak annyi az értelme, ha valakinek ez kimaradt vón, hogy az azért kell a pofámba, hogy ne álmodozzak, mint egy hülyegyerek, hanem szépen ébredjek fel!
De mivel ma este is volt szerencsém imádottammal együtt tölteni az estét, úgy érzem, nem is nagyon lóg a bilibe a mancsom!
Jeah!
Szurkolj nekem, vagy ne… de azt ne tudjam meg!
2009 július 6. | Szerző: jerrycomovie
Lassan nincs olyan, hogy eszembe jut…
Hogyan is juthatna eszembe, ha folyamatosan rá gondolok? Nincs arra idő… 🙂
Karcsú pohár?
2009 július 6. | Szerző: jerrycomovie
Antoine!!!
Már a “karcsú” szóról is ő jut eszembe!!! 🙂
Retro szerelmes levél
2009 július 18. | Szerző: jerrycomovie
Kedves Cathy!
Nem feledhetem azokat a hosszú, üdvös perceket és órákat, amelyeket szenvelgő fiatal szívemnek ajánlott. Amikor kezét megfoghattam, mintha verdeső, gyámoltalan madárka karcsú testét fogtam volna öklömbe. Akár egy kolibri, amely a nektárra szomjazva a virág kehelyébe bukik.
Ön mellettem ült és fűszeres, friss illatát mélyen magamba szívhattam, hogy az emléke elkísérjen magányos utamra is. Mikor lefekszem, önnel teszem és önnel is kelek, mindezt úgy, hogy közben ön, kedvesem, otthon, biztonságban pihen, felkészülve újabb találkozásunkra.
A szívét éreztem dobogni, mikor hozzám simult abban a kedves italmérésben és beszélgettünk az élet dolgairól. Beszélgettünk az életről, miközben mindinkább úgy éreztem, az élet maga, kedvesem.
Lelki szemeim előtt napfényes teraszt láttam, ahol kegyed három gyermekkel kacag a hűs szellőben és labdát gurít nekik. Látom, ahogyan pocakján megfeszül tunikája és gyermeke, gyermekem, közös jövőnk értelme és gazdagsága, odabent megmoccan, hogy tudjuk, készül eljönni hozzánk.
Amikor ön vállamra borulva titkait osztotta meg velem, megnyitott előttem egy kaput, melybe akkor is belépnék ön után, ha tudom, többé ki nem nyithatom. Követném az úton, vezessen az bár mennyekbe, vagy akár a pokolba.
Tudom, talán ön számára nem vagyok megfelelő választás, de ön formál engem, mégha nem tudatosan is és irányt mutat számomra akkor, amikor a helyes utat éppen nem találom meg reszkető kezeimmel.
Csak ön van most nekem…
Szeretettel: Thomas Windersonfair gróf
Oldal ajánlása emailben
X