Balaton, déli parti portya
2009 április 23. | Szerző: jerrycomovie
A.-val leugrottam Húsvétkor Balcsira. Az ő nyaralójukba. Kissé borzongtam, mert előre leszögezte, ott tévé nincs… Könyvet vittem. Mondta hol voltunk, két napig emlékeztem is, de a város, ill. falunévmemóriám gyatra.
A szomszédja nevére még emlékszem azért. Az arc nem ihatott, mert szarakodott a gyomra. Nem irigyeltem. A vidéki élet rákfenéje, hogy inni kell. Nem volt nap, hogy ne csúszott volna a rövid házipálesz. Nem ám bolti szar, hanem rendes, házira főzött, baráti cucc. 50 és 70 fok között. Az a fajta, amitől a gyomrod másnap nem ég.
MARCALI! (Most ugrott be, hogy az mellett voltunk, egy kis falucskában. Talán pár utcával nagyobb, mint Szentantalfa(sz), ahol nekünk van nyaralónk. A helyi zöldséges bót nem volt olcsóbb, mint egy pesti kisáruház. A kesudióból nem is vettem…
A háznak emelete is volt. Az volt az én szobám. A franciágy közepén mélyedés. Reggelre beállt kicsit a derekam. Kezem elfagyott. Másnap este már dupla ágyneművel vérteztem fel magam.
A. főzött, sütött. Az élete a konyha. Vállal konyha kiépítést is. Megtervezi a bútort, megcsinálja, vagy megveszi és összerakja, felépíti. Készített a kerti teraszra is padokat. Nem tetszettek… Mint kiderült, az első famunkái, de még egyben voltak. Így már szimpatikusabb volt az a pár rusztikus fadarab.
A pálesz jól fogyott. Három napot voltam lent és a tévé nem hiányzott.
A könyvet viszont azért kiolvastam.
Pre
2009 április 18. | Szerző: jerrycomovie
Ha rákérdezel, hogy mire célozgatok, valószínüleg már bele is találtam…
Nem töltöm fel…
2009 április 17. | Szerző: jerrycomovie
Nagyon ritkán, de még visszakeveredem a kedvenc társkereső oldalamra. Miért is a kedvenc, ha ritkán járok rá? Megszokásból. Valaha szerettem, de sok értelme, ma már tudom, nem volt.
Mivel társtalan vagyok. Barátok, haverok vannak, de TÁRS az nincs.
Ma megint felnéztem, hogy kik illenek hozzám. Ez alapból egy baromság. Akik a matematikai képletek szerint hozzám illenek, a logika útján, valójában nem engem keresnek. Ezért sem töltöm fel magam.
Egy rakás levelet írtam annak idején. Nem ám körlevelet. Dehogy. Már akkor utáltam az önismétlést, az önismétlést.
Kreáltam mindegyik lánynak egy személyre szóló üzenetet. A legtöbbször, amit megkaptam az a “Nem téged kereslek!” – Ezt, mondjuk, ma sem értem, honnan tudják. Én speciel nem tudnám személyre szabottan, egy levélből megmondani, hogy aki írta, azt keresem-e. (Akkor írták volna: “Nem tetszel!”)
Az őszintébb lenne… 🙂
Véletlenül, négy éven keresztül nem engem kerestek. Helyette fórumoztam, naplóztam, beszélgettem. De ez nagyon kevés ennyi idő után. Meguntam, belefáradtam és mára már egyfajta dac is van bennem, hogy ne fizessek egy ilyen oldalnak. (Egy nem olyan régen csőbe húzott a nem megfelelő tájékoztatással, de mégegyszer nem fognak. Nem töltöm fel újra azt sem.)
Nem a 300 forint per sms… Arra tojok. Az újságosnak több borravalót hagyok. De mégsem… Nálam bebizonyosodott, hogy társat keresni, neten, felesleges.
Egy másik oldalon, ahol már szintén nem töltöm fel magam újra, egy lány bebolondított egy randira, de 10 perccel a találka előtt kikapcsolta a telefont és egy lerázó sms-t írt csupán. A napomat nem baszta el de kívánom neki a legjobbakat… Valaki erre durran el?
Nincs értelme az ilyen oldalaknak. Számomra, természetesen. Azt nem a magamfajta, átlagos, semmi extrával nem rendelkező paliknak találták ki.
Olvasgatom a reglapokat: Megannyi elcseszett történet. Az egyiknek olyan fényképei vannak, hogy a Playboy cicák is megirigyelhetnék a portfóliót. A másiknak nincs egy saját gondolata, ellenben rengeteg Paul Choelo, vagy milyen idézete van. Vagy egész Ady versek, mintha aki ismerkedni szeretne az irodalomórát is kívánna.
Vagy egy oldalon felsorolják, milyen legyen a pali. Vagy milyen ne…
De olyan lista, aminek a Sorbonne egyetem előkelő ifjai sem felelnének meg. Egy másik már két sorban leosztja a szerepeket… Nehogy má’ majd a pasi akarjon valamit.
Egy másik annyi viccet présel bele két sorba, hogy sírni volna kedvem. Az összes poént ismerem már… Legalább egy eredeti gondolatot.
Vagy csak csúnyák…
Kell a ráknak az egész.
Nem töltöm fel magam…
B. vallomása
2009 április 7. | Szerző: jerrycomovie
B. ritkán látható vendég nálunk mostanság. Feltűnik, eltűnik. Néha komolyan is lehet vele beszélgetni. Mint ma. Talán először nem hülyéskedte el a beszélgetésünket. Valahogy szóba került, hogy hamarosan megy a sittre.
– Hát oda meg miért?
– Volt egy 17 milliós csalásom.
– És mennyi maradt belőle? – Automatikus kérdés volt, hiszen nem úgy nézett ki, mint akit felvet a pénz.
– Hát, ez nem mostanában volt, hanem valmikor 2001-ben.
– Jah, az egy dolog, de mennyi maradt belőle?
Mosolyog: – 2 év és 10 hónap. Letöltendő.
Az origo közvélemény kutat ás
2009 április 4. | Szerző: jerrycomovie
Ezt a kérdést tette fel az origo és engem az utolsó lehetőség zavart:
- Várja?
- Igen, jó lesz Kovács Áronnal is. 386 15.6 %
- Igen, 1-2 adást biztos megnézek az elején 360 14.6 %
- Nem, mert csak Gundel Takáccsal volt jó 603 24.4 %
- Nem fogok odakapcsolni, nem érdekel 835 33.8 %
- Csak művészfilmeket nézek és Nietzschét olvasok 284 11.5 %
- Összesen: 2468
Most igazából mondhat bárki, bármit én az uccsó kérdésben némi keserű szájízt érzek, hiszen miért pont ezt érezték kiemelni méltónak?
Elhiszem, hogy ez vicceskedés, de olyan mintha aki rétegművekkel szórakozn, az nem élvezhetne egy jóval szélesebb körnek szóló műsort.
Mintha feltételeznék, hogy a túltanult értelmiségi nem ereszkedik le a pórnép szintjére…
Köszi.
De mondjuk én nem tartozom ide, hisz, bár művészfilmeket nézek, de nem olvasok Nicsét Azt sem tudom, hogy írják…
2009 április 3. | Szerző: jerrycomovie
Új kollegina van. Próbaidős, de cuki. Zsebtigris. ez a neve.
Zavaros múlt, futballhuligancia, csodálatosan kerek popó, kerek mell, szépen ívelt száj.
amikor hajnalban a standívet másolta, kinyomta a popsiját a bárszéken. Haraptam volna. Hatalmas kék szemek. Amiben el tudsz veszni.
Közelebb van harminchoz, mint a húszhoz, de 17nek tűnik.
Incselkedik, kacérkodik.
Barátja van.
A köteleket nézegetem a méteráru boltban. Amikor kérdezte az eladónő, milyet adjon, feleltem: – Valami strapabírót. Akasztáshoz lesz.
2009 április 3. | Szerző: jerrycomovie
Engem már semmi nem tud felizgatni…
…Ez csak szex közben zavaró!
Az éjszaka ivadékai
2009 március 31. | Szerző: jerrycomovie
Máskor azt mondanám, hogy az egy remek Clive Barker történet,most viszont többek között a tegnap esti és pár nappal korábbi “vendégek” jutnak az eszembe a mondatról.
Kezdem a frissebb élménnyel:
Fiatalember érkezik, egy óra után. (Nem véletlen az időpont: Az éjszaka ivadékai ilyenkor élnek igazán. Rójják unalmas útjukat, keresik a nemtommit.)
Rajta majdnem ködmön, amolyan vastag kabát. Hasonlót lágertáboros filmben láttam, hullajelölteken. Keze koszos. Köszönök, de azt nem hallja. A pulthoz lép. Kérdezném mit iszik, de azt sem hallja, mert a kolléganőm is megfordul. Inkább neki mondja: – Egy korsó sört kérek. – van a megjelenésében valami gyanús.
Hamar beigazolódik. Mikor inni kezd én tovább Zumázom, kolleginám a standot írja a pultban. A srác neki kezdi el nyomni a vakert. Visszaadni nem tudom, csak nagy vonalakban. Egyszerűen visszaadhatatlan baromság katyvasz:
– Ez egy jó hely. Az éjjel-nappaliban nem adtak sört. Lesz még erre egy-két szavam. Szólok a haveroknak. Nem fog ez így menni, ezt tudják ők is. Visszajövünk. Egyébként francia idegenlégiós vagyok. Én is, meg a barátom. Ő, a 751-es én a 752-es. Megyek majd a nyolcba. Volt ott egy kis viszályom. De nemüres kézzelmegyek. Kipakolom a romákat. Rádöbbennek majd. Te egy gyönyörű lány vagy! Van egy másik csaj, akinek tetszem. Ő mondta. Nem tudom, mit eszik rajtam, de mindegy is. Most már megyek. Azt hiszem, jobb lesz.
– Ühüm. – Bólogat a kollegina.
(Hozzáteszem, a monológ sokkal hosszabb volt, de ezt a baromságot megjegyezni, szóról-szóra…
Pár nappal korábban:
Hajnali kettő körül. Tábla átfordítva, hiszen ilyenkor jobb a face-kontroll: ZÁRVA
Csóka csak bejön. Jellegzetes “Csak a pultos előtt ne dőljek el, mint a zsák” formáció. Inog, mint egy kártyavár, kereszthuzatban. Még józanul sem szolgálnám ki. Nem hiányzik a vendégkörből. Szeme sem áll jól, retkes is. Étterembe, kérem, ne…
– Elnézést, már zárva vagyunk. De ittas személyt nem szolgálhatnék ki egyébként sem.
– Csak egy deci borocskát. Nem vagyok részeg. – húzza ki magát,hogy pattan a gerince. Aminek hasznát nem nagyon veszi.
– Nem ajánlatot tettem, tényt közöltem: Be vagyunk zárva!
Kicsit szörcsög: – Te csíra! – Tőmondat; nemes bosszú.
– Tényleg nem vagy részeg, féreg! Kifelé.
– Te csíra! – és szedegeti össze a szarjait. Az ilyeneknélmindig vanak koszos zsákok, megpakolva kincsekkel. – Dögölj meg… Te köcsög!
Egyszerűen nem is tud felhúzni. Csak a hangom emelem fel: – Takarodj ki, te szarházi.
Kultúrált vendéglátás: 2009
2009 március 26. | Szerző: jerrycomovie
Azért, mert egy jó gondolatod ugyanakkor másnak is eszébe juthat, az még nem bizonyíték arra, hogy elszívják az agyad.
2009 április 24. | Szerző: jerrycomovie
A pattanás a fülemben és az mp3 lejátszóm kiütötte egymást…
Oldal ajánlása emailben
X