Titta kész vagyok!
2009 május 22. | Szerző: jerrycomovie
Aztán leesett, hogy pálinkában is van Rézangyal. Nem is rossz! Nem is kicsit!
De amit most ittam, az snájdig 45%-os körte pálesz… 900ért üvegcséje. Hárman kezdtük: Én (a parasztja), kollegina és Laci a sármos sofőr. Akart valamit kolleginától, de valamiért el…baszta.
Csak ittunk egyet. alkalom volt rá, pedig semmi alkalom. Úgy értem, hozták és bár sem szülinap, sem karácsony, sem hálaadás, hálisten mi kitanátuk: inni fogok. Meg aki még akar.
Laci nem egy nagy ivó. Ha akkora ivó lenne, amekkora arca vagyon, most szerintem egy kocsiderék májat operálnak bele.
B. a kollegina, valamikori derék fineszes Fradidrukker. Őt bezzeg, bazzeg nem kellett kétszer kérni. El is neveztem a fradidrukker és az édes szócska összevonásával Fradiczukkernek!
Vettünk még egy lityi körteücsit, mellé kiló jég, jégből.
Most ők otthon vannak – B. hányt, mert felhívott – én meg melóban billentyűzök. Várom a reggeli váltást, hogy apám kiadja a napi feladatokat és mehessek szabadnapomra haza, ahol is szerintem főleg alszom. Ha lenne barátnőm, biztos csinálnék mást is, de most ez marad. De nem sírok…
…majd otthon, a párnámba.
Az unicum-story
2009 május 20. | Szerző: jerrycomovie
Kezdődött azzal, hogy hétfőn nappalos voltam. Ennek a hátrányai: Hajnali ötkor kelés, 12 órán keresztül talpalás, sötétben hazamenés.
Mivel nem akartam, hogy kárba vesszen az est, A. barátomat behívtam, sörözzünk egyet meló után. A. ráért, egy nőismerőse szintén és a Gyrosos lány is, mikor kilenckor végzett, így egyszerre legalább hárman mindig ültünk az asztalnál. A. barátnője kb. akkor indult tovább, mikor G.L. mellénk ült. Nem ismerik egymást, nem is utálják; egyszerűen így jött ki időben.
Komótosan sörözgettünk, mikor Nünü – új kollegina fedőneve, bár nem én adtam neki – odajött asztalunkhoz egy unicumos üveggel, hogy hozta valaki, eladni. (Az éjszakában rendszeres, hogy az utcáról érkeznek arcok, akik eladásra kínálnak alkoholt, olcsóért, számla nélkül, te pedig megveszed, mert jó lesz az egy hétvégi bulira.)
Vannak visszatérő beszerzők és alkalmiak is. Az alkalmival kell vigyázni!
Jelen esetben a csóka egy magas, vörös foltoktól tarkított, alkoholista arcú figura volt. Habár a sör már gugyogott bennünk, maradt bennük némi egészséges paranoia és gyanakvás. 2500Ftért adta volna…
– Nünü, hozz légyszi két hideg poharat. – ezt Nününek mondtam. – Ha tényleg unicum, megvesszük! – ezt az alkoholistának.
Feszengeni kezdett. Lépett jobbra, lépett balra, mint a tojó galamb. Nünü bement, de mire visszatért, már A. az üveg perforációját nézegette, amivel nem volt elégedett.: – Ez lehet, hogy hamis…
Az asztalnál hirtelen alkoholista csóka mellett megjelent egy fehér inges, erősen roma származékú fiatalember. Egyszerre beszéltek.
A melegben jó volt a sör, ezért nem értettem minden szavukat, de a lényege az volt a dumának, hogy az új jövevény esetleg többet adna az unicumért.
(Mi sem vagyunk hülyék. Az új jövevény, aki a semmiből jött, az volt a “kihátrálási-terv”. Egyszerűen nem karták, hogy az ital felbontásra kerüljön.)
– Jah, ha ő többet d, akkor tessék csak, add el neki! Neked is jobb lesz… – Ezzel arra is utaltunk, hogy így többet keres a bolton (ami tudjuk, kamu) és arra is, hogy belekortyolás után nem basszuk a fejéhez a kerek üvegecskét.
Nagyban “üzletelve” eltávoztak az asztalunktól, de utánuk nézve jól láttam, nem eladó és vevő sétál tovább az úton, hanem eladó és védő.
A lényeg: Ha teraszos helységben ültök és akárki alkoholt kínál nektek utcán át, hogy alkalmi vétel, vagy kóstoljátok meg, vagy ha nem engedik, zavarjátok el a boltost. Egy időben az aluljárókban rendszeresen szedték rá az alkalmi vásárlókat kávéval feltöltött unicumokkal.
Mi most nem dőltünk be.
Nem is szeretem az unicomot!
BKV, pisi és egy kis ü(s)ti
2009 május 17. | Szerző: jerrycomovie
Éjszakában dolgozom, így találkoztam hasonló esetekkel:
Két gyökér hajnali részeg paraszt (Ha olvassátok, a kurva anyátokat!) az éjszakai járatot tekintette nyílvános vécének és amikor a buszsofőr szóvátette, hogy ne ott végezzék a szükségletet – gondolom, nem éppen szalonképes szavakkal persze – a két féreg nekitámadt, lelökte a buszról és ezzel kórházba jutatta a férfit.
Én, részemről eléggé elvakult vagyok az ilyen részegen a világot leszaró senkiháziakkal szemben. Ha elkapnám őket, simán a nyakukba vágnék egy-egy évet, meg kb. félmillió forintot, büntinek – a sofőrnek adva, nem benyelve, mint ahogy a bírságokkal szokták – hogy tanuljanak az esetből.
Nem azért, mert ittak és jól érezték magukat. Bár, aki a buszon huggyozik, az ahhoz is tuskó, hogy jól érezze magát.
Azért büntetném meg őket ilyen erőssen, mert azzal a lehuggyozással egyszerre leszarták a köz mindennapi járművét, amellyel eljutunk dolgozni, az orvoshoz, az iskolába.
Ez a két szemétláda, nem elég, hogy hajnalban részeg nem otthon feküdt és fingotta szét a szobáját, hanem használt valamit, amire nem vigyázott, amit megszentségtelenített.
Nem hiszem azt sem, hogy jegyük lett volna.
Mi joga van két szarházinak azt tönkretennie, amit te, és, a szüleink, gyerekeink használni fognak másnap?
Ez a két pondró nincs tisztelettel sem a dolgozó emberre, aki elvitte a seggüket A pontból B-be, sem azokra, akikkel egy országban, városban együtt él.
Én az ilyen embereket nagyon megbüntetném, hogy érezzék a súlyát: Együtt élni!
Kis Fidesz fiaskó
2009 május 17. | Szerző: jerrycomovie
Bajnai (Flash) Gordon – meg akik mögötte állnak – kitalálták, hogy 15%-kal csökkenteni kell a miniszteri fizetéseket.
Ez jó!
A Fidesz egyelőre, a híradó szerint nem támogatta a javaslatot, mert szerintük 50%-kal kellene csökkenteni.
Szerintem ez tipikusan Fidesz hozzáállás: Ellenkezni! Ellenkezni akkor is, ha a terv jó.
Szerintem ez buzizkodás. A Fidesz csupán időt akar nyerni, méghozzá úgy, hogy közben magukat állítják be a “jófejnek”!
Mert mondhatták volna azt is: Oké, ezt egyelőre megszavazzuk, de szeretnénk, ha elfogadnák az 50%-kos csökkentést. És akkor azért harcolnak tovább. De sajnos nem…
Így most belekötöttek valamibe, ami jó kiindulás lehetne.
Mintha azt mondták volna: Nem verjük pofán magunkat, mert csak két pofont akartak adni nekünk, mi viszont a tíz pofont preferálnánk!
A pofám leszakad!
Féligazságok a hétről
2009 május 10. | Szerző: jerrycomovie
Ami történik az emberrel, az változtatja a gondolatait. A változások pedig gondolkodásra késztetnek.
A legunalmasabb fráternek is lehet néha egy jó beszólása: “Vennék tőled Barry White-t. Johnny Cash-ben fizetek!” – Köszi kedves törzsvendégem!
Ha az emberek mindazt tudnák a leendő partnerükről, amit azok már tudnak, akik megpróbálják összehozni őket, sokkal kevesebb lenne az elkezdődő kapcsolat.
Volt két bögrém. Nagymamától kaptam. Régebben, mint húsz éve. Két hófehér kissé éles szélű müanyag bögre, ami az eltelt évek alatt egyenletesen besárga-szürkésedett. De szerettem használni, mégha olyan “furcsa” is volt a szaga. A nagyi már az ajándékozás évében meghalt. A bögrék eddig jól bírták… Anyám egy hónapon belül taccsra vágta mindkettőt. Egyikben zöldséget áztatott, azt hiszem, zellergumót. Zöldre festette a belsejét, de ami a rosszabb, olyan szaga lett, mint a hányásnak. Csak egyszer szagoltam bele, de felfordult a gyomrom. A másikat tegnap tette tönkre: Ruhafestéket kevert ki benne. A bögre belseje egyenletesen kékké szineződött és olyan szaga lett, mint az okádéknak. Ki a hibás?
Természetesen én! Ha nem dobom ki a zöldbelső bögrét, most lenne még egy nagyanyai hagyatékom.
Ránk jellemző
2009 május 5. | Szerző: jerrycomovie
Csak a magyar képes arra, hogy amikor minden klappol neki és elégedett lehetne, megtalálja a kákán a csomót, de az is ránk jellemző, hogy amikor minden kötél szakad, akkor képes megtalálni a fényt, amely kivezet a ködből.
Záróra van, nincs cigi
2009 április 30. | Szerző: jerrycomovie
Már takarítottunk, mikor kb. fél öt körül megáll a fiatalember az ajtó előtt.
– Cigit szeretnék venni.
– Már nem vagyunk nyitva. Feljebb van egy non-stop.
– De az a baj, hogy tikettem van. (Ticketexpress)
– Sajnálom. Itt kasszazár van.
A srác visszament a kocsihoz, amiben még pár piás jófej ült. Nem tudom mit mondott, de behallatszik az egyik elégedetlenkedő hangos vinnyogás: – De akkor mijafasznakvan kiírva, hogy elfogadnak Tickettet?
Nem tudtam neki elmondani, így ide írom:
a.) Ha ki is van írva, hogy elfogadunk Tickettet, az arra az időszakra vonatkozik, amikor nyitva vagyunk. Hajnalban, takarítás közben kurvára nem.
b.) Fantasztikus dolog a ticket, de van egy hátránya: A szerződésünk szerint mi melegételesre jogosultunk, így másmilyet nem tudok átvenni, mert nem tudom leadni. A cigaretta meg nem melegétel.
Ha nem melegételes utalványt hozol, azért nem jó. Ha azt hozol, akkor azért nem jó. A sapka a nyuszikán tipikus esete.
Bármit is gondolsz, nekünk nem jó biznisz a ticket a cigi helyett, hiszen minden tickettből lejön 6%-ék kezelési költség.
c.) Nem trafik vagyunk, hanem étterem. A cigi után nincs 8% hasznom, így nem érdekem, hogy utcán át áruljam, hanem, hogy a nálunk fogyasztó vendégeknek tudjak adni, ha kérnek.
Szóval, hajnalban, jegyért cigit adni…
…Nem fogok!!!
Hajnali sport
2009 április 26. | Szerző: jerrycomovie
Nem vagyok az a futkározós tipus. Amekkora vagyok, mire beindul a szerelvényem, elment az idő. A komótos medvetempó a kedvencem. Ma mégis futottam. Vaklóhalálában…
Amikor bezárunk, hajnalban, a számítógép előtt szoktunk leledzeni. Ki alszik, ki netezik. Én netezem.
Most is. De – nicsak – meghallák egy furcsa neszt. Feszt kilesek az ablakon. Egy srác siet elfele, hóna alatt, mintha… csak nem… de bazzeg, az egyik Coca-Colás székünk a teraszról.
Kiszaladok. A gyerek rohan, oldalát veri a szék. (Nem csukta össze, nem tudja, hogy kell, ezért nem egy …hm, gyorsan egy híres futó nevét… egy sem jut eszembe, csak valami Griffith Joyner, de azt meg nem tudom, így kell-e írni.)
Ism.: A gyerek rohan, oldalát veri a szék, most futhatok utána, na tesszék!
Egy rakás ifjúság jön a bolt felé. Most, hogyan hagyjam magára a boltot? De kurva jó lenne most ikernek lenni. De inkább futottam, aztán lesz, ami lesz.
A srác már befordult a sarkon. Rossz szememmel alig látom. Ehhh, nem fogom utólérni. Azért futok. Húsz méter után már hallom ahogyan valaki kiált: – Fuss Forest, Fuss! – pattanjon ki a szemgolyód…
Elérek a sarokig. A gyerek ötven méterre lehet. Kifogott rajta a szék. Eszembe jut, hogy akár kiálthatok is egyet: – Dobd el! -Reccsenem üvöltve. Elpattan a hangszálam, egyidejűel a halántékomon egy erecskével. Meg a tüdőm is pattan egyet. Talán kétszáz métert sprinteltem, de még menne az az ötven. Csak dobja el…
Eldobta! Talán mintha nevetne is, de nem vagyok benne. Elbattyogok a székig és imádkozom, hogy senki se menjen be addig az étterembe.
Visszaérek. Már egészen jól veszem a levegőt. A széket beteszem a helyére. Lánc kell ide. Egy tíz méteres elég az egészre. Csak a székekre kell. A padok és asztalok nem könnyűek, azokat nem fogják elvinni.
Hiába, a magyar ember az lop. (Már ha magyar volt.)
Ha reagált a Dobd el!-re, csak magyar. (Vagy csak túl közelről hallotta az üvöltést és jobbnak látta feladni.)
Amúgy köszi a hajnali tornát.
Hogy rohadnál meg!
Királykódom
2009 április 24. | Szerző: jerrycomovie
egyik ismerősöm még nálam is nagyobb zeneguru, igaz, ő nem filmzenékre, hanem ZENÉRE specializálta magát. Vásárolt is egy letöltő kódot a Rapidshare filemegosztóhoz.
Ami rendes tőle, hogy az elérést részemre-nak bocsájtotta és így most bár ő a király én is királykodhatom. Szép az élet!!!
Gyermekszó
2009 május 26. | Szerző: jerrycomovie
Iszonyú kiábrándító tud lenni egy 4 év körüli, játszótér felől a szél hátán felém szálló cérnavékony gyermekhang…
– Kurva anyját! Túú-túú-tú! Kurva anyját, túú-túú-tú!
Oldal ajánlása emailben
X